2013.01.27 04:52
Tudod, hogy neked szól!
Szomorúan ülök, az orvosi székben,
Fájdalmamtól nagyobb sértettségben,
Reményt láttam abban a névben,
S tüzet, ha rám nézett, két szemében.
Csak nektek mondom el, ő ne tudja,
Hozzá kiállt most is, lelkemnek húrja!
Lehet játék volt, én komolyan vettem,
Mert őt magát, szívemből szerettem!
Könnyeimmel küszködöm, csak sírnék,
Szerelmes levelet, hozzá ezret írnék,
Csak itt lenne most is, csak kezem fogná,
Fájó szívem-lelkem, kedvességgel ápolná…
Csak nézne rám utoljára még egyszer,
Lenne e kínra valami erős vegyszer.
Múlna el az érzés, ha már meg nem öl,
S ne érezném a fájdalmat mi mar belülről.
De nem kímél, s ez így marad, míg élek,
Mai naptól, csak hálni jár belém a lélek.
Mert nem ölel már többet,át nem karol,
Csak hangját hallom most is,mi szívemig hatol!
Amanda J. Harrys
